Tükröm előtt állok és azon gondolkozok , hogy miért pont velem történt ez a borzalom. Édesanyám volt a támaszom akire bármikor támaszkodhattam és most egyedül vagyok , nem akarom elhinni , hogy anyu nincs már . Nem akarok elmenni a temetésre , nem akarok más előtt sírni , nem akarom ezt az egészet. Mindenki szánni fog meg sajnálni erre nekem nincs szükségem , ne sajnáljanak mert nem tudják milyen érzés az , hogy elveszted az a személyt aki mindig ott volt melletted. Halk kopogásra figyelek fel ezért gyorsan összeszedem magam és megvárom míg bejön a személy aki kopogott. Jessie néném az , piros szemei csak úgy fénylenek , sírt és ha egy síró embert látok megered a könnycsatornám . Sírva borulok a nyakába majd' megfulladok de akkor sem hagyom abba a sírást .
-Sajnálom kicsikém , nem akartalak megríkatni de annyira hasonlítasz ebben a ruhában anyukádra.-néz végig rajtam és újra megölel. Direkt anya ruháját vettem fel ezzel tisztelve az emlékét .
-Semmi baj , apa?.-kérdeztem és letöröltem a könnyeket.
-Lent van Liammel , légy erős drágám .-fogta meg a vállaimat s megigazította rajtam a ruhát. Bólintottam egyet és követtem le Jessiet. Itt volt az egész Payne család , utánam egy évvel született meg a fiúk Taylor , igen Jessie ezt a nevet választotta Liam miatt , illik a hozzá ez a név. Köszöntem nekik is utána odaálltam apám mellé. Rám sem nézve megfogta a kezem és megszorította , neki is ugyan olyan nehéz mint nekem hisz ő a szerelmét vesztette el , nagyon szerették egymást , mikor nagyobb lettem állandóan az érzés fogott el , mikor megláttam apámat , hogy nem szeret és csak teher vagyok számára , most biztosan az vagyok számára.
EGY HÉT MÚLVA
Temetés után csináltuk azt amit eddig ezalatt azt értem , hogy próbáltuk elviselni a gyászt iskolába is ugyan úgy elmentem. . Öltözés után felfogtam a hajam és erősen megszorítottam , hogy ne jöjjön szét , miután kész lettem mindennel lementem reggelizni. Nagy meglepetésemre apám lent volt és a reggeli kávéját szürcsölgette megköszörültem a torkomat ezzel jelezve , hogy itt vagyok.
-Jó reggelt kislányom.-köszönt halkan és utána folytatta a bambulást.
-Neked is apa.-köszöntem vissza és valami étel után kezdtem kutatni , nem is voltam éhes .
-Van terved mára?.-kérdeztem.
-Nem tudom , lehet majd felhívlak ha elmegyek.-mondta .
Mindig is utáltam ezt a sablonos beszélgetés kettőnk között , soha nem beszélgettem vele sokáig ha netán beszélgettem is apámmal az csak is veszekedéshez vezetett mint most is nem kérdezek többet hanem bezárom a hűtő ajtót és indulok az iskolába. Indultam volna ki az ajtón apám megállított .
-Elviszlek.-nyögte ki végül. Nem mondtam semmit hanem sután bólintottam egyet és megvártam míg felveszi a cipőjét. Kocsiban ülve jobban megnéztem apa arcát , elszomorított a látványa . Sápadt kialvatlan arc ami kissé be van esve megtolva egy kis borostával. Sóhajtottam egyet és inkább kinéztem az ablakon. Lehet sokat veszekszek vele de attól még ugyan úgy szeretem mint anyát , lehet nem mutatja ki a szeretetét mint régen de érzem , hogy szeret .
-Megjöttünk.-szólalt meg rekedtesen.
-Akkor majd megyek.-adtam egy puszit az arcára és kiszálltam a járműből . Mindenki megbámult , legszívesebben mindenkire rákiabáltam volna, hogy mit néz , semmi érdekes nem voltam rajtam csak annyi volt az érdekes , hogy meghalt az anyám. Oda siettem a pakoló barátnőmhöz Simonehoz.
-Hát te?.-kérdezte meglepve Sim.
-Én is örülök neked.-mondtam cinikusan.
-Jaj ne legyél már ilyen , mindig későn jössz be -fogta meg a vállamat.
-Mert nem akartam otthon lenni .-fojtottam vissza a sírást.
-Jaj Lib.-ölelt meg erősen. Most erre volt szükségem . Simone számomra olyan mintha a testvérem lenne mindig ott volt mellettem ha bármi baj volt és ez fordítva is igaz.
-Menjünk órára.-engedtem el a barátnőmet. Terembe beérve szokásos ordibálás , galacsin dobálás fogadott , beültem a helyünkre és próbáltam észrevétlen maradni de nem nagyon ment , ugyanis az osztály ribanca Shelby , elnézést a obszcén szóért de tényleg az nem hagyta ki a mai beszólását sem.
-Malik úgy nézel ki mint egy élőhalott , otthon kellett volna maradnod .-nyávogott szokás szerint én meg felmutattam a középső ujjamat.
Elővettem a töri füzetemet és vártam a tanárt , Simone szokás szerint kint maradt pasizni. Én nem vagyok olyan mint Simone , rám nem akadnak a pasik ahogy rá de nem vagyok rá féltékeny mert Sim gyönyörű lány és tud bánni a fiúkkal velem egyetembe. Én visszahúzódó , szégyenlős vagyok és még bulizni sem járok el. Becsöngettek és elkezdődik az unalmas töri óra. Töri után tesi kivételesen most átöltözök nem árt egy kis mozgás. Átöltözés után bemelegítés képen pár kört kellett futnunk és utána röplabdázhatunk , szokás szerint én a legjobb barátnőmmel vagyok egy csapatban . Véletlenül rosszul dobtam a labdát így eltaláltam Shelbyt aki bolhából csinál elefántot .
-Te árva ribanc! Direkt csináltad! Anyád is inkább önként ment neki az autónak , hogy ne nevelhessen fel egy ilyen pondrót!.-kiabált magából kikelve , én meg ahogy meghallottam , hogy szidja az anyukámat nekimentem , ezelőtt még soha nem tettem ilyet mert nem érdekelt a beszólása de most az anyámat szidta. Rúgtam ahol tudtam és téptem ahogy bírtam , tanár először nem tudta mit csináljon aztán hamar feléledt és közbe avatkozott ha nem fognak le akkor biztos megfojtottam volna.
-Senki nem beszélhet így az anyámról!.-ordibáltam Shelbynek aki az ujját fájlalta. Mindkettőnket az igazgatóiba vittek. Pár perc múlva be is hívtak minket , az igazgató nem szólt nem semmit csak leültetett minket.
-Ez mind a te hibád Malik.-morgolódott még mindig.
-Ha még egyszer hozzám szólsz esküszöm még a fogadat is kiverem.-hajoltam oda
hozzá.
-Mind a kettő befogja a száját!.-kiabált ránk a diri.-Nem sokára itt lesznek a szüleitek.-Tessék?.-kérdeztük egyszerre. Nem akartam , hogy idehívják apámat , féltem mert azért mégis csak az apám és tud kiabálni ha akar. Számat rágva néztem az időd , kopogtak...ajaj. Az igazgató felállt , hogy beengedhesse a szüleinket. Mikor meghallottam apám hangját még az is megállt bennem , félve pillantottam rá. Leült mellém és hallgatta az igazgatót aki épp azt mondta el, hogy nekimentem az osztálytársamnak . Éreztem magamon a dühös pillantását ezért lejjebb is csúsztam a széken.
-Nem függesztem fel önöket , de maga Libby büntetést kap , mindennap szemetet kell szednie az iskola udvarán .-kezdte a mondókáját ez a marha .
-Mi van? Én kapok büntetést ez a rittyó meg nem kap semmit!.-háborodtam fel és nem érdekel , hogy ott ült mellettem apa.
-Meg is érdemled.-szólt oda Shelby.
-Na te csak fogd be a pofád mert esküszöm , hogy a maradék hajadat is kitépem!.-álltam fel idegesen és velem együtt Shelby is fel állt és ott mondtuk a magunkét. Apám szedett le Shelbyről és szorosan maga mellé állított.
-Mind a kettejük szemetet fog szedni!.-üvöltött az igazgató én meg fülem farkam behúztam és közelebb húzódtam apámhoz. Mivel verekedtünk haza kellett mennünk mert az igazgató nem bírt velünk. Öltözőhöz elkísért apa is mert félt , hogy megint balhét csinálok , de ami a legjobban idegesített , hogy egész út alatt nem szólt semmit ...csendes gyilkos. Mindig is utáltam ezt benne , majd otthon fogja kiereszteni a dühét. Fel akartam gyorsan menni a szobámba de megállított és a nappaliba invitált.
-Mégis mi volt ez?.-kérdezte még nyugodtan . Már a kocsiban tudtam , hogy mit mondok neki de elfelejtettem.
-Beszólt , ocsmányul beszélt anyáról! Nem hagyhatom ,hogy szidják az anyámat.-háborodtam fel. Kezdődik.
-És ez a megoldás , hogy nekimész kislányom? Le kell szarni az ilyet.-magyarázott hevesen.
-Te mit szólnál ha az egykori bandatársad szidja anyát ? Mi?.-kiabáltam. Nem szólt semmit.
-Na látod.-álltam fel és otthagytam.
-Még nem fejeztem be! Minden egyes áldott nap egyenes hazajössz , tanulsz és azt csinálod amit mondok és nem érdekel a hisztid.-nézett egyenesen bele a mogyoró barna szemeimbe.
-De apa!.-akadtam ki.
-Semmi de!.-válaszolt vissza.
-Argh!.-morgolódtam és felmentem a szobámba de megtorpantam előtte. Inkább bementem a szüleim szobájába és egyenest megcéloztam a gardróbot ,anya ruhái közt turkáltam elővettem az egyik sálját körbe tekertem magamon mert nagy volt és lefeküdtem a puha földre. Sokáig feküdhettem ott ugyanis apám mellett keltem fel , megnéztem mennyi az idő. Késő este volt és a sál még mindig magamon van , szorosan visszafeküdtem apa mellé ezzel jelezve , hogy kiakarok békülni. Lehet sokat veszekszünk de ő az apám és nagyon szeretem.
