5.fejezet

Mintha egy felhőn feküdnék , puha , békés és csendes minden. Nem szeretnék visszamenni abba a világba ami zajos , nyugtalan és szomorú. Egyszer csak édes anyámat láttam magam előtt , gyönyörű volt . Mosolygott rám , nyúltam felé , hogy megölelhessem de mintha valami húzott volna a lábamnál fogva , és nem engedett anyukám felé és hopp máris a földre kerültem. Valaki a szemembe világított , valamit beszélt de a fülem zúgott és beszélni se tudtam , újra behunytam szemeimet.

Arra ébredtem fel , hogy valaki kiabál torkaszakadtából , megijedtem , nem tudtam hol voltam gépek zaját hallottam , kezem nehéz volt fél szemmel rápillantottam és láttam , hogy egy tű áll ki belőle . Féltem , nem tudom  mi történt , fejem csak úgy lüktetett egy szó nem jött ki a számon. Egyedül , csak ennyit észleltem , egy nagy fehér szobába magányos , elesetten. Kiszálltam a nagy fehér ágyból és azzal együtt elvesztettem az önkontrollt a testem felett és földre estem . Halkan pityeregtem a hideg földön és vártam , hogy valaki meghall. Hallottam ahogy valaki becsapja az ajtót , ettől összerezzentem és elkezdtem nyöszörögni , hogy megtaláljanak . Apám volt az , valamit morgott aztán a könnyű testemet felvette a földről és az ágyba rakott , mintha egy porcelán baba lettem volna aki bármelyik pillanatba összetörhet.

-Mi történt?.-szólalt meg a rekedtes hangján és rám pillantott.
-Nem tudom.-néztem rá könnyes szemmel.-Hogy kerültem ide? Én is ezt kérdezem , hogy mi történt?.-csuklott el a hangom és nagyokat pislogtam , nem akartam sírni , pláne apa előtt.
Megfogta a kezem és megszorította , rá néztem és egy bocsánatot tátogtam neki , nem jött ki több hang a torkomon , szégyelltem magam .
-Bulizni mentetek a barátnőddel és ott rosszul lettél , elájultál . Simone hívott , hogy valami történt veled  . Valamit tehettek az italodba és ha megtudom ki volt én esküszöm.-harapta el a mondat végét és próbált le nyugodni.
-Apa.-szólaltam meg.-Nem ittam semmit.-mondtam halkan.
-Ha nem ittál semmit , akkor mitől lettél rosszul? Az ember csak úgy nem esik össze.-mondta gúnyosan , majd felállt és odament az ablakhoz.-Pár hétig még bent kell lenned , most elmegyek .-azzal távozott is a kor teremből. Köpni nyelni nem tudtam , néztem a távolodó alakját . Elment. Belefúrtam a fejem a nagy fehér párnába és próbáltam eltompítani a keserves zokogásom . Valamikor este felé álomba sírtam magam , aztán az ajtócsapódásra keltem , sose alszik a kórház. Szobatársat kaptam . Nem nyitottam ki a szememet mert nem nagyon érdekelt ki az , pihenésre volt szükségem .Gyenge voltam akár egy harmat.

Másnap reggel az odakint tomboló időjárásra ébredtem , körülnéztem egy ismerős se volt bent . Megint egyedül voltam , oldalra pillantottam a mellettem fekvő férfira .Lába be volt gipszelve és ha jól láttam egy komoly műtéten menthetett át , arcát lila voltak fedték be.Altató hatás még benne volt , semmi neszre nem kelt fel , gyönyörű bronz barna teste volt , ében fekete haja arcába hullott . Mint valami angyal akit letaszítottak a mennyek országából . Teljesen megbabonázott , egész nap tudtam volna nézni , nyugodtság áradt belőle amitől én is az voltam. Nem féltem a vihartól se . Ha jól láttam tetoválások borítottál a karját , erről apám jutott eszembe akinek az egész teste tele van tetoválásokkal . Hiányzott . Nem volt sehol , megígérte hogy reggel be jön de sehol nincs . Elszomorodtam . Egyedül maradtam ezzel a kitaszított angyallal .

4.fejezet

I'm back

Minden egyik pillanatról a másikra történt . Rosszul lettem , fájt minden porcikám , nem akartam felkelni. Sírtam mert rosszat álmodtam , egy fekete burában voltam és hiába kiabáltam nem jött senki a segítségemre. Magamba fordultam , nem voltam kíváncsi senkire , egész nap feküdnék az ágyamba.
Nem tudtam mi bajom volt , megijedtem hiszen eddig jól voltam , nem voltam kedvetlen , de most már az sem érdekel , hogy apám kivel van. Felkeltem nagy nehezen felöltöztem és lementem reggelizni , bár étvágyam sem volt.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Neked is.-tette elém a tányért apa.
-Nem vagyok éhes.-löktem arrébb a tányért és ráfeküdtem az asztalra.
-Mi az kis lányom rosszul vagy?.-nézett rám értetlenül apám
-Nem , csak nem vagyok éhes.  Már ez is baj?!.-kaptam fel a vizet.
-Egy egyszerű kérdést tettem fel , nem értem ebben mi volt a sértés?.-értetlenkedett apám és tovább vizslatta az arcom.
-Én meg nem értem miért kell mindenbe beleszólni!-emeltem fel a hangom.
-Nem tudom mit vétettem ellened de ezt a hangsúlyt nem engedheted meg magadnak mert az apád vagyok és nem az egyik idióta osztálytársad.-mondta nyugodtan .
-Minden csak nem apa vagy.-hagytam ott és felrohantam a szobámba. Mi ütött belém? Hiszen nem tett ellenem semmit , normálisan beszélt velem . Féltem magamtól , megbántottam az apámat aki így is a padlón volt anya halála miatt. Letöröltem a könnyeimet de így is záporoztak mint odakint az eső. Összeszedtem magam és lementem újra , megálltam a lépcsőfordulóban mert hallottam , hogy apa valakivel feldúltan beszél. Káromkodott , szinte már kiabált az illetővel , nem akartam most a szem elé kerülni majd bocsánatot kérek tőle később. Elterültem az ágyamon és hallgattam az odakint tomboló vihart.
Nem akartam elmenni sehova , itthon akartam lenni egyedül .Nem vágyok senki társaságára pláne nem idegen társaságra .Mikor beléptem a pubertás korba , nem vettem 180 fokos fordulatot mint a legtöbb velem egykorú ember , akik bulizni , drogozni járnak . Nyugodt voltam ,alig jártam el bárhová is , sőt bulizni még egyáltalán nem mentem , azt se tudom , hogy mit kéne felvennem . A barátnőm az aki minden rendezvényen részt vett , egy bulit nem hagyott ki , de most mégis úgy döntöttem , hogy elmegyek vele csak , hogy le szálljon rólam. Apámnak nem tudom , hogy mondom el , hogy megyek bulizni , ezek után el se engedne . Összeszedtem magam , letöröltem a kosza könnycseppet és lementem hozzá. Kint ült a kertben , meredten nézett maga elé , a cigi a szájába füstölgött , Arca meggyötört ,és szomorú volt. Nem kellett volna olyan csúnyán beszólnom hisz nem ő tehetett róla , hogy bal lábbal keltem fel. Le ültem vele szembe és szólásra nyitottam ajkaimat.
-Apa.-kezdtem bele félénkén , Rám emelte hatalmas barna szemeit és kérdőn nézett rám. Folytattam. Elnézést kértem tőle , bár még mindig láttam rajta , hogy neheztel .
-Elmehetsz.-engedett el , de még nem fejezte be.-Egy feltétellel .-nézett rám szigorúan.-Én megyek el érted pontban éjfélkor.
-Rendben.-egyeztem bele , semmi kétségem nem volt , hogy eljön értem mert nem szerettem volna ott tölteni az egész éjjelt.


Nem értettem , hogy ilyen kis házban , hogy férhet el ennyi ember . Nem tudtam elmenni úgy senki mellett , hogy ne értek volna hozzám , irtóztam ettől . Haza akartam már menni , ez nem az én világom volt , Tele van olyan emberekkel az egész ház akiket életembe nem láttam , voltak itt füvesek akik szívták a cigit mintha a kötelező lett volna , legjobb barátnőm Simone se mondott neki nemet. Kínálgattak engem is de nem fogadtam el , ezért le is néztek emiatt.
-Engedd el magad.-suttogta a fülembe a szavakat Simone. Rá néztem és csak úgy vöröslött a szeme a kábító hatású cigitől.
-Menjünk ki a levegőre.-néztem rá könyörgően. Megfogta a kezem és kivezetett a kertbe .Légszomjam volt , nem kaptam levegőt , az ajkaim szárazak voltak , arcomról csak úgy patagzott az izzadság . Halványan láttam magam előtt az embereket , lábaim nehezek voltak . Egyszer csak fel mondták a szolgálatot , elengedtem a barátnőm kezét és a földre zuhantam. 

3.fejezet

Elköszöntem apámtól és úgy tettem mint aki iskolába menne. Nem érdekel most a tanítás , jobban érdekel az , hogy apám mit csinál és kivel. Hívtam egy taxit a házunktól messze , hogy ne legyen feltűnő , hogy a házunk előtt áll egy taxi. Beültem és megkértem a sofőrt , hogy várjon. Kicsit kezdtem aggódni mert apám nem volt sehol és a taxi sofőr is kezdett morogni , hogy mi lesz már mert nem ér rá sokáig.
-Amíg én fizetem ne magyarázzon!.-rivaltam rá. Valamit morgott még az orra alatt és előre fordult. Ránéztem megint a házunkra és apámat láttam beülni a kocsiba. Mikor elsuhant mellettünk gyorsan lebuktam és szóltam a sofőrnek , hogy kövesse a fekete autót. Fél órás út volt , kifizettem a fuvart és utána felvettem a fekete kalapomat meg szemüvegemet és bementem abba a puccos kávézóba ahova apám ment be. Beültem a hátsó boxba s onnét figyeltem az egyedül ülő apámat , pár perc múlva már egy szőke hajú nő köszönt vidáman az én édesapámnak . Először nem láttam a nő arcát mert háttal állt nekem , féltem , hogy lebukok mert véletlenül levertem a sótartót ami persze kiborult és sok ember értetlenül forgolódott , hogy kilehetett az a szerencsétlen . Remegő kézzel szedtem fel a műanyag dobozt és tovább figyeltem a nőt , sejtettem kilehetett , sőt tudtam is hogy ki az . Perrie Edwards. Hisz nem vagyok hülye , p betűből tudtam , hogy apám vele fog találkozni. Biztosra akartam menni ezért úgy tettem mintha mosdóba mennék , ahogy mentem ki óvatosan átnéztem a vállam fölött. Ő volt az. Könnyeimet próbáltam visszatartani de nem ment , kijárat felé vettem az irányt és véletlenül neki mentem egy nőnek hang nem jött ki a torkomon , hogy bocsánatot kérjek. Tudom , hogy apám nem maradhat egyedül élete végéig de nem rég halt meg anya még gyászolnia kéne hisz szerette , vagy ha egyáltalán szerette...Emlékszem kiskoromba nagyon sokat veszekedtek , apám akkor szállt ki a bandából és mindig anya lett elővéve ha mélyponton volt , órákig veszekedtek , utána mindig kibékültek. Szerették egymást. Elővettem a telefonomat , tárcsáztam a legjobb barátnőm számát de nem vette fel. Órákig sétáltam a városban azon gondolkozva , hogy hogyan kérdezzem meg apától mit akar attól a nőtől...
Próbáltam úgy hazaérni , hogy én érjek haza előbb . De ez sajnos nem sikerült , gyorsan bedobtam a kalapot meg a napszemüveget a szekrénybe , beköszöntem apának de sajnos odahívott magához . Víz levert , lehet felismert és most azért hivat magához , hogy le kiabálja a fejem . Mikor megláttam a vendégünket hatalmas kőesett le a szívemről mert az azt jelenti , hogy nem látott a kávézóban.
-Á szia Louis!.-köszöntettem apám volt bandatársát és adtam két puszit az arcára. Nem akartam , hogy meglássák rajtam az idegeskedést ezért újra elindultam de megint megálított.
-Mi volt ma az iskolában?.-kérdezte apám.
-Semmi különös.-hazudtam szemrebbenés nélkül.
-Csak volt valami.-folytatta tovább a beszélgetést én meg egyre idegesebb lettem , lehet sejt valamit...
-Nem volt semmi és most mennék fel tanulni.-mutattam az ajtóra.
-Menjél csak.-engedett el.
Mikor kiértem a folyosóra kifújtam azt a levegőt amit magamba tartottam amióta itthon  vagyok. Gyorsan elmentem a kalapomért és felmentem a szobámba , vagyis úgy tettem. Halkan odaosontam a konyhához és kihalgattam a beszélgetésüket.
-Milyen volt a találkozó?.-kérdezte Louis halkan.
-Jó volt , olyan volt mint régen mikor együtt voltunk.-mesélte apám boldogan.
-Ennek örülök haver , Brooke is ezt akarná.-mondta Louis én meg inkább felmentem mert nem akartam ezeket a mocskosságokat hallgatni. Becsuktam az ajtómat , cuccomat ledobtam az ágyamra , elővettem a telefonomat a zsebemből és visszahívtam Simonet.
Megbeszéltük , hogy 10 perc múlva átjön. Míg vártam újra lementem , mikor beértem a konyhába a két férfi elnémult és valami másról kezdtek el beszélgetni .
-Megzavartam valamit?-kérdeztem.
-Nem.-mondta apám kissé idegesen , gondolom azért lett hirtelen ilyen ideges mert azt hitte meghallottam őket. Megszólalhattam volna a csengő zavart meg és gyorsan  siettem a barátnőm elé.
-Ma iskolába voltam!.-"köszöntöttem Simet".
-Neked is szia drága barátnőm!.-mordult rám.
-Bocsi. Szia Sim!.-öleltem meg és beengedtem. Bekiabáltam a konybába , hogy itt van Simone és  szobámba leszünk.
-Mi történt Libby?.-kérdezte aggódva Sim.
-Alig halt még meg az anyám érted? Az apám már rögtön kurvázik és ráadásul azzal a nővel van akit anyám nagyon utált.-magyaráztam idegesen.
-Ki az a nő?
-Perrie Edwards.-néztem rá a barátnőmre.
-Ezt most nem mondod komolyan? De honnét tudod , hogy ő az?.-kérdezősködött Simone.
-Tegnap éjjel lementem a konyhába megnézni , hogy kivel beszélgetett olyan nyájasan Malik egész délután és névnek az volt beleírva , hogy P.E  azaz Perrie Edwards.-hadartam idegesen.
-Jaj Libby biztos félre érted biztos , hogy nem ő az.
-De ő volt!.-emeltem fel a hangom.-Ma követtem az apámat és vele találkozott. Azért pszichopata nem vagyok.
-Nyugodj meg Libby , apád biztos csak testi kapcsolatot akar , tudod milyen egy férfi sokáig nem bírják szex nélkül.-jött zavarba Simone.
-Jézusom Simone te miről beszélsz?.-nevettem ki szegényt.
-Ne nevess már!.-pirult tovább.
-Honnét veszed ezt a baromságot?-nevettem hangosabban.
-Mert apám megcsalta anyát .-nézett rám szomorúan. Én meg azt hittem elsüllyedek szégyenembe.
-Sim ne haragudj nem tudtam.-ültem le mellé és átöleltem.
-Semmi baj hisz'nem tudtad , tegnap este derült ki.-mesélte meggyörtörten.
-De miért csinálta ezt apukád?.-kérdeztem és próbáltam visszatartani a könnyeimrt , bűntudatom volt mert nem láttam a barátnőmön , hogy baj van mert a saját problémám jobban érdekelt mint Simone.
-Mert nem érezte jól magát anyám mellett .-sírta el magát. Szorosan öleltem magamhoz a Simet , hogy tudja itt vagyok mellette és segítek mindenbe .
-Itt aludhatok ma este? Nem szeretnék hazamenni.-nézett rám a könnyes szemeivel.
-Persze , hogy itt aludhatsz maradj addig amíg akarsz.-nyugtattam meg.-Mindjárt jövök lemegyek valami nasiért.-engedtem el a barátnőmet . Leérve apámba botlottam , épp valami italall gyilkolta a máját.
-Arra gyúrsz , hogy alkoholista legyél?.-dőltem neki az ajtófélfának.
-Nem kislányom.-tette le a poharát.-Felhívták Liamet , azt nem tudom , hogy ki hívta fel de állítólag azt akarják , hogy a hétvégén újra össze álljon a One Direction.-mesélte unottan.
-Apa hiszen ez jó hír!.-lelkesedtem.
-Jó hír de én már nem akarom ezt folytatni. Már úgy sem lenne olyan minden mint régen , eltávolodtunk egymástól .-húzta meg a vállát.
-De ne csináld már! Legalább nem itthon ülnél egész nap .-rivaltam rá.
-Libby te ezt nem érted.-hagyott magamra és bement a nappaliba.
-Nem mindenre  a nemet kéne mondani , gondolkodj rajta!.-kiabáltam utána. De nem érdekelte mit mondtam mert nem válaszólt , engem sem érdekelt akkor , én megpróbáltam segíteni. Összeszedtem minden édességet és felmentem vele a szobámba. Nem tudom meddig voltam lent , Sim bealudt, leraktam az édességeket és utána betakartam a békésen alvó barátnőmet. Ezek után megfogtam a laptopomat és bekapcsoltam egy filmet s magamhoz vettem egy csomó édességet. Nagy dörrenésre keltem fel , elaludtam film nézés  közben és a kezdődő vihar keltett fel. Emlékszem mikor kicsi voltam mindig magamra húztam a takarót , a macimat meg magamhoz szorítottam és úgy könnyebben aludtam el . Maci meg a takaró elűzte a szörnyecskéket. Felkaptam a pizsamámat az ágyról  és elmentem lezuhanyozni , apa szobája résnyire ki volt nyitva gondolom megint avval a nővel beszél, még mindig zavar , hogy vele beszél de nem lehetek mindig apám nyomában.

Sziasztok! Elég régen írtam már részt ezért elnézést is kérek , próbálom megírni majd a következő részt. Nagyon remélem , hogy a 3.évad tetszeni fog mindenkinek��
U.I: Libby képét kicseréltem és más fogja őt "játszani" ��

2.fejezet

                                                                               

Enough!

Egy újabb fárasztó nap az iskolában és ráadásul nap végén szedhetem a szemetet az idióta Shelbyvel. Szünetben épp a cuccaimat pakoltam be a szekrénybe és teljesen elmerültem a kis világomba , észre se vetteout m Simonet mikor odaszáguldott hozzám.ők. nnt o Valami pasiról beszélt akivel a hétvégén elmegy bulizni.
-Csajszikám téged is hívott.-beszélt tovább. Én meg ennél a mondatnál néztem rá fárasztó fejjel.
-Nem.-mondtam.
-Még azt se tudod mit akartam mondani.-görbült le a szája széle.
-De Sim tudom , hogy folytatódik tovább.-csaptam be a szekrényem ajtaját és unott fejjel ránéztem a barátnőmoure.
-Jaj már.-mondta szomorúan és leszegett fejjel bement a terembe. Most kivételes módon megsajnáltam Simonet , próbál segíteni nekem de én meg mindenre nemet mondok vagy nem hallgatom tovább mikor beszél hozzám. Nem szeretném ha azt hinné , hogy szörnyű barát vagyok ,mert nem vagyok az csak most úgy minden összejött , apámmal már megint összevesztem reggel mert nem pakoltam össze a szobámbdg ya..bla, bla. Egy vigyort varázsoltam az arcomra és  Sim után mentem. Asztalunk tetején ült és a telefonját nyomkodta.
-Hey Sim.-kezdtem bele a mondandómba . Rám emelte a csillogó kék szemeit és várta , hogy mit mondok.
-Elmegyek veled hétvégén abba a buliba.-fogtam meg a vállait.
-Mi? Tényleg? Jaaj de jó , végre igent mondtál!.-ölelt magához szorosan. Istenem mire vállalkoztam...Miután bejelentettem a bolond barátnőmnek ,hogy elmegyek vele bulizni be nem állt a szája , örömömre a csengő szakította félbe a barátnőmet. Biológia óra amit utálok ugyanis a tanár valami miatt ki nem állhat engem , nem tudom mit vétettem ellene de mint a többi biosz órán most is én feleltem . Tökéletesen elmondtam a tananyagot de persze valami hibát mindig talál benne ezért csak négyest kaptam , ha továbbra is így folytatja ez a szemétláda én esküszöm felpofozom . Utolsó óra osztályfőnöki volt azon mindenki alszik , galacsint dobál vagy a titkos szerelmének levelet küld. Szegény Mrs.Tylert most sem hallgattuk végig , mindenki kiment a teremből mielőtt befejezhette volna a beszédét . Elköszöntem Simtől utána meg az igazgatói iroda felé vettem az irányt aki elmondja hol kell szemetet szednünk.

Szemétszedés után egyenesen haza kellett volna mennem de nem akartam ezért inkább a kedvenc helyemre mentem. Belépve a nagy ajtón emlékek tömkelege játszódott le a fejembe édesanyámról , mosolyogtam egyet és utána letöröltem a könnyeket . Bekopogtam illemtudóan az irodába és benyitottam.
-Hey!.-kurjantottam el magam nevetve.
-Libby? .-fordult meg a székévél Ben és odaszaladt hozzám és szorosan megölelt. Mikor apa turnén volt mindig ebbe a tánc stúdióba jöttünk ahol Ben és anya tanított , én meg addig elszórakoztattam magam a játszósarokban amit nekem alakítottak ki.
-Hogy vagy drágám?.-kérdezte.
-Jobban is voltam már de kibírom.-mosolyodtam el halványan.-És te hogy vagy? .-kérdeztem csillogó szemekkel mert mindig is érdekelt a tánc csak sajnos apámtól örököltem a bot lábakat.
-Köszönöm kérdésed jól vagyok , az üzlet még mindig megy. Nincs kedved órákat venni?.-ölelte át a vállamat és körbe vezetett. Azt kihagytam , hogy apa összeveszett csúnyán anyával , hogy mindig ide járt amíg ő távolt volt és hát olyan rég nem jártam itt és így Bent sem láttam..szomorú dolgok ezek. Körbevezetés túra alatt állandóan rezgett a telefonom , direkt nem vettem fel mert nem vagyok kíváncsi a kiabálására , hogy hol vagyok már..
-Minden oké?-fürkészte az arcom Ben .
-Persze csak az apám volt az.-legyintettem unottan és kikapcsoltam a készüléket.
-Az a hólyag.-horkantott egyet Ben én meg kinevettem . Sose értettem , hogy miért nem bírták egymást , anya soha nem mondta el mindig kitért a válasz alól .
-Miért nem voltatok jóba? Apa utálta ha anya idejárt és órákig veszekedtek mindig.-meséltem szomorúan.
-Tudod ez nagyon hosszú történet drágám.-sóhajtott fáradtan.

-Szeretem a hosszú történeteket.-mosolyodtam el.

-Tudom.-nevetett ki.

-Anyukád nagyon szerette apádat , mindent megtett volna érte. Csak az volt a baj , hogy valami miatt mindig szakítottak és ez már túl sok volt mind a kettőnek.  Borzalmas volt látni édesanyádat sírva látni , nagyon sokat sírt a hülye apád miatt , főleg mikor kiderült , hogy terhes.-szorította meg a kezem és befejezte a mesélést.

-Ez hazugság , hogy apa nem akart.-nevettem fel hisztisen.-Szerették egymást és nem bántották meg a másikat ez most azért mondod mert féltékeny voltál mindig is a kapcsolatukra.-álltam fel idegesen és otthagytam. Bekapcsoltam a telefonom mert anélkül nem tudok taxit hívni , nagyon sok nem fogadott hívás volt az apámtól de nem érdekelt mert az járt a fejembe amit Ben mondott. Mi az , hogy nem akart? Tudom , hogy betervezett gyerek voltam es örültek nekem nagyon. De ezt mindig anya mondta , apám sose beszélt a születésemről mindig csak bólogatott mikor anyám mesélt róla. Hazaérve próbáltam beosonni a házba ,hogy apám ne láthasson meg de balszerencsémre a kanapén ült és vígan beszélgetett valakivel . Próbáltam hallgatózni de észrevett és leintett , hogy ne menjek sehova. Lecsapta a telefont , az arca már nem vidám volt hanem ingerültté változott. Megijedtem de nem mutattam ki.

-Hol voltál?.-tette fel az első kérdésdt még nyugodtan.

-Iskolában.-vontam meg a vállam és tovább piszkáltam a nadrágom.

-Ne hazudj már kislányom!-csattant fel idegesen és a kanapé két karfájára tette a kezét ahol én ültem. Mocorogni kezdtem , kényelmetlenül éreztem magam , hogy ilyen közel van hozzám. Féltem mert azért ő erősebb nálam.

-Utoljára kérdezem meg. Hol voltál?-kiabált amitől én megijedtem de akkor sem mutattam ki semmit.

-Nem mindegy az neked , úgy se érdekel hol vagyok , vagy mit csinálok.-mondtam nyugodtan és álltam a dühös tekintetét. Erre a felemelte a kezét és mellém ütött , könnybe lábadt a szememmert azt hittem bántani fog. Felálltam a helyemről és felfutottam a szobámba amit be is zártam kulcsra. Lerogytam a földre és sírni kezdtem. Szóval mégis igaz amit Ben mondott, véletlen gyerek vagyok akit nem akartak , aki miatt sírt az anyám mert átok voltam számára mint áldás. Most miért sírjak emiatt? Nem tehetek róla. Felálltam a földről és odamentem az ablakomhoz szellőztetni. Mentem volna el az ablaktól de apámat hallottam már megint telefonálni , kimásztam az ablakon és óvatosan odakúsztam a szobája erkélyéhez , tudom nem szép dolog hallgatózni de kíváncsivá tett , hogy kivel beszélhet ilyen boldogan . Szerencsém végre nem hagyott most cserbe így kényelmes pózba tudtam gugólni. De én hülye nem hoztam magammal meleg pulcsit, dideregtem már de nem érdekelt. Még egy kicsit közelebb mentem és már tisztán hallottam mindent.

-Holnap? Ráérek , csak egy baj van. Lányom nem tudhatja meg érted?.-kérdezte titokzatosan apám. Az a gáz , hogy nem tudom kivel beszél.

-Jól van drága akkor holnap.-vigyorgott apám. 

Most már biztos , hogy egy ribanccal beszélt. Hogy teheti ezt anyával? Nem rég temettük el ,apám meg már rögtön összeszed egy kurvát? Ezt nem teheti. Beszélgetés végét már nem tudtam végig hallgatni mert befejezte a cigizést és bement így már nekem se kell a hidegben dekkolnom. Na most hagyott el a szerencsém , az ablakom ugyanis zárva volt és  kivülről nem lehet kinyitni. Na most mit csináljak? Hátha apa ablaka nyitva van , óvatosan bemásztam az erkélyre és ez se volt nyitva. Amilyen hülye vagyok még a telefonom se volt nálam. Megfogok fagyni. Lenéztem az erkélyről hátha ott letudok menni de inkább nem kockáztatom az életem. Nem lehetek ilyen félős be kell kopognom , hogy hallja apám , hogy kizártam magam. Hangosan bekopogtam és vártam, de semmi. Újra és újra kopogtam , nem akartam feltűnősködni a végén még a szomszédok bolondnak néznek. Utoljára még bekopogtam hátha ezt meghallja , Isten meghallott imámat mert meghallotta.

-Libby te mit csinálsz kint?.-kérdezte furcsán apám.

-Kiszellőztettem a fejem és véletlenül kizártam magam.-hazudtam és visszamentem a szobámba. Azért az bánt , hogy nem kért tőlem bocsánatot. Mit is várok tőle , túl nagy az egoja . Levettem a koszos ruháimat és beszálltam a zuhanyzóba , jól esett ez a meleg zuhany . Felvettem a pizsamámat és bemásztam az ágyamba. Aludni nem tudtam mert még mindig zavart az a telefonbeszélgetés ezért lerugtam magamról a takarót és halkan lementem a konyhába , apám mindig itt hagyja estére. Körülnéztem és beosontam a helységbe. Sötétbe elég tapogatózni főleg , hogy még bele is rúgtam a pult szélébe, direkt nem kapcsoltam fel a villanyt mert  nem akartam , hogy apa meglásson. Megtaláltam a telefont és megnéztem a bejövő hívásait. Amit ott láttam azt a fájdalmat nem kívánom senkinek.

1.fejezet

Tükröm előtt állok és azon gondolkozok , hogy miért pont velem történt ez a borzalom. Édesanyám volt a támaszom akire bármikor támaszkodhattam és most egyedül vagyok , nem akarom elhinni , hogy anyu nincs már . Nem akarok elmenni a temetésre , nem akarok más előtt sírni , nem akarom ezt az egészet. Mindenki szánni fog meg sajnálni erre nekem nincs szükségem , ne sajnáljanak mert nem tudják milyen érzés az , hogy elveszted az a személyt aki mindig ott volt melletted. Halk kopogásra figyelek fel ezért gyorsan összeszedem magam és megvárom míg bejön a személy aki kopogott. Jessie néném az , piros szemei csak úgy fénylenek , sírt és ha egy síró embert látok megered a könnycsatornám . Sírva borulok a nyakába majd' megfulladok de akkor sem hagyom abba a sírást .
-Sajnálom kicsikém , nem akartalak megríkatni de annyira hasonlítasz ebben a ruhában anyukádra.-néz végig rajtam és újra megölel. Direkt anya ruháját vettem fel ezzel tisztelve az emlékét .
-Semmi baj , apa?.-kérdeztem és letöröltem a könnyeket.
-Lent van Liammel , légy erős drágám .-fogta meg a vállaimat s megigazította rajtam a ruhát. Bólintottam egyet és követtem le Jessiet. Itt volt az egész Payne család , utánam egy évvel született meg a fiúk Taylor , igen Jessie ezt  a nevet választotta Liam miatt , illik a hozzá ez a név. Köszöntem nekik is utána odaálltam apám mellé. Rám sem nézve megfogta a kezem és megszorította , neki is ugyan olyan nehéz mint nekem hisz ő a szerelmét vesztette el , nagyon szerették egymást , mikor nagyobb lettem állandóan az érzés fogott el , mikor megláttam apámat , hogy nem szeret és csak teher vagyok számára , most biztosan az vagyok számára.

EGY HÉT MÚLVA

Temetés után csináltuk azt amit eddig ezalatt azt értem , hogy próbáltuk elviselni a gyászt iskolába is ugyan úgy elmentem. . Öltözés után felfogtam a hajam és erősen megszorítottam , hogy ne jöjjön szét , miután kész lettem mindennel lementem reggelizni. Nagy meglepetésemre apám lent volt és a reggeli kávéját szürcsölgette megköszörültem a torkomat ezzel jelezve , hogy itt vagyok.
-Jó reggelt kislányom.-köszönt halkan és utána folytatta a bambulást.
-Neked is apa.-köszöntem vissza és valami étel után kezdtem kutatni , nem is voltam éhes .
-Van terved mára?.-kérdeztem.
-Nem tudom , lehet majd felhívlak ha elmegyek.-mondta .
Mindig is utáltam ezt a sablonos beszélgetés kettőnk között , soha nem beszélgettem vele sokáig ha netán beszélgettem is apámmal az csak is veszekedéshez vezetett mint most is nem kérdezek többet hanem bezárom a  hűtő ajtót és indulok az iskolába. Indultam volna ki az ajtón apám megállított .
-Elviszlek.-nyögte ki végül. Nem mondtam semmit hanem sután bólintottam egyet és megvártam míg felveszi a cipőjét. Kocsiban ülve jobban megnéztem apa arcát , elszomorított a látványa . Sápadt kialvatlan arc ami kissé be van esve megtolva egy kis borostával. Sóhajtottam egyet és inkább kinéztem az ablakon. Lehet sokat veszekszek vele de attól még ugyan úgy szeretem mint anyát , lehet nem mutatja ki a szeretetét mint régen de érzem , hogy szeret .
-Megjöttünk.-szólalt meg rekedtesen.
-Akkor majd megyek.-adtam egy puszit az arcára és kiszálltam a járműből . Mindenki megbámult , legszívesebben mindenkire rákiabáltam volna, hogy mit néz , semmi érdekes nem voltam rajtam csak annyi volt az érdekes , hogy meghalt az anyám. Oda siettem a pakoló barátnőmhöz Simonehoz.
-Hát te?.-kérdezte meglepve Sim.
-Én is örülök neked.-mondtam cinikusan.
-Jaj ne legyél már ilyen , mindig későn jössz be -fogta meg a vállamat.
-Mert nem akartam otthon lenni  .-fojtottam vissza a sírást.
-Jaj Lib.-ölelt meg erősen. Most erre volt szükségem . Simone számomra olyan mintha a testvérem lenne mindig ott volt mellettem ha bármi baj volt és ez fordítva is igaz.
-Menjünk órára.-engedtem el a barátnőmet. Terembe beérve szokásos ordibálás , galacsin dobálás fogadott  , beültem a helyünkre és próbáltam észrevétlen maradni de nem nagyon ment , ugyanis az osztály ribanca Shelby , elnézést a obszcén szóért de tényleg az nem hagyta ki a mai beszólását sem.
-Malik úgy nézel ki mint egy élőhalott , otthon kellett volna maradnod .-nyávogott szokás szerint én meg felmutattam a középső ujjamat.
Elővettem a töri füzetemet és vártam a tanárt , Simone szokás szerint kint maradt pasizni. Én nem vagyok olyan mint Simone , rám nem akadnak a pasik ahogy rá de nem vagyok rá féltékeny mert Sim gyönyörű lány és tud bánni a fiúkkal velem egyetembe. Én visszahúzódó , szégyenlős vagyok és még bulizni sem járok el. Becsöngettek és elkezdődik az unalmas töri óra.  Töri után tesi kivételesen most átöltözök nem árt egy kis mozgás. Átöltözés után bemelegítés képen pár kört kellett futnunk és utána röplabdázhatunk , szokás szerint én a legjobb barátnőmmel vagyok egy csapatban . Véletlenül rosszul dobtam a labdát így eltaláltam Shelbyt aki bolhából csinál elefántot .
-Te árva ribanc! Direkt csináltad! Anyád is inkább önként ment neki az autónak , hogy ne nevelhessen fel egy ilyen pondrót!.-kiabált magából kikelve , én meg ahogy meghallottam , hogy szidja az anyukámat nekimentem , ezelőtt még soha nem tettem ilyet mert nem érdekelt a beszólása de most az anyámat szidta. Rúgtam ahol tudtam és téptem ahogy bírtam , tanár először nem tudta mit csináljon aztán hamar feléledt és közbe avatkozott ha nem fognak le akkor biztos megfojtottam volna.
-Senki nem beszélhet így az anyámról!.-ordibáltam Shelbynek aki az ujját fájlalta. Mindkettőnket az igazgatóiba vittek. Pár perc múlva be is hívtak minket , az igazgató nem szólt nem semmit csak leültetett minket.
-Ez mind a te hibád Malik.-morgolódott még mindig.
-Ha még egyszer hozzám szólsz esküszöm még a fogadat is kiverem.-hajoltam oda
hozzá.
-Mind a kettő befogja a száját!.-kiabált ránk a diri.-Nem sokára itt lesznek a szüleitek.
-Tessék?.-kérdeztük egyszerre. Nem akartam , hogy idehívják apámat , féltem mert azért mégis csak az apám és tud kiabálni ha akar. Számat rágva néztem az időd , kopogtak...ajaj. Az igazgató felállt , hogy beengedhesse a szüleinket. Mikor meghallottam apám hangját még az is megállt bennem , félve pillantottam rá. Leült mellém és hallgatta az igazgatót aki épp azt mondta el, hogy nekimentem az osztálytársamnak . Éreztem magamon a dühös pillantását ezért lejjebb is csúsztam a széken.
-Nem függesztem fel önöket , de maga Libby büntetést kap , mindennap szemetet kell szednie az iskola udvarán .-kezdte a mondókáját ez a marha .
-Mi van? Én kapok büntetést ez a rittyó meg nem kap semmit!.-háborodtam fel és nem érdekel , hogy ott ült mellettem apa.
-Meg is érdemled.-szólt oda Shelby.
-Na te csak fogd be a pofád mert esküszöm , hogy a maradék hajadat is kitépem!.-álltam fel idegesen és velem együtt Shelby is fel állt és ott mondtuk a magunkét. Apám szedett le Shelbyről és szorosan maga mellé állított.
-Mind a kettejük szemetet fog szedni!.-üvöltött az igazgató én meg fülem farkam behúztam és közelebb húzódtam apámhoz. Mivel verekedtünk haza kellett mennünk mert az igazgató nem bírt velünk. Öltözőhöz elkísért apa is mert félt , hogy megint balhét csinálok , de ami a legjobban idegesített , hogy egész út alatt nem szólt semmit ...csendes gyilkos. Mindig is utáltam ezt benne , majd otthon fogja kiereszteni a dühét. Fel akartam gyorsan menni a szobámba de megállított és a nappaliba invitált.
-Mégis mi volt ez?.-kérdezte még nyugodtan . Már a kocsiban tudtam , hogy mit mondok neki de elfelejtettem.
-Beszólt , ocsmányul beszélt anyáról! Nem hagyhatom ,hogy szidják az anyámat.-háborodtam fel. Kezdődik.
-És ez a megoldás , hogy nekimész kislányom? Le kell szarni az ilyet.-magyarázott hevesen.
-Te mit szólnál ha az egykori bandatársad szidja anyát ? Mi?.-kiabáltam. Nem szólt semmit.
-Na látod.-álltam fel és otthagytam.
-Még nem fejeztem be! Minden egyes áldott nap egyenes hazajössz , tanulsz és azt csinálod amit mondok és nem érdekel a hisztid.-nézett egyenesen bele a mogyoró barna szemeimbe.
-De apa!.-akadtam ki.
-Semmi de!.-válaszolt vissza.
-Argh!.-morgolódtam és felmentem a szobámba de megtorpantam előtte. Inkább bementem a szüleim szobájába és egyenest megcéloztam a gardróbot ,anya ruhái közt turkáltam elővettem az egyik sálját körbe tekertem magamon mert nagy volt és lefeküdtem a puha földre. Sokáig feküdhettem ott ugyanis apám mellett keltem fel , megnéztem mennyi az idő. Késő este volt és a sál még mindig magamon van , szorosan visszafeküdtem apa mellé ezzel jelezve , hogy kiakarok békülni. Lehet sokat veszekszünk de ő az apám és nagyon szeretem.