5.fejezet

Mintha egy felhőn feküdnék , puha , békés és csendes minden. Nem szeretnék visszamenni abba a világba ami zajos , nyugtalan és szomorú. Egyszer csak édes anyámat láttam magam előtt , gyönyörű volt . Mosolygott rám , nyúltam felé , hogy megölelhessem de mintha valami húzott volna a lábamnál fogva , és nem engedett anyukám felé és hopp máris a földre kerültem. Valaki a szemembe világított , valamit beszélt de a fülem zúgott és beszélni se tudtam , újra behunytam szemeimet.

Arra ébredtem fel , hogy valaki kiabál torkaszakadtából , megijedtem , nem tudtam hol voltam gépek zaját hallottam , kezem nehéz volt fél szemmel rápillantottam és láttam , hogy egy tű áll ki belőle . Féltem , nem tudom  mi történt , fejem csak úgy lüktetett egy szó nem jött ki a számon. Egyedül , csak ennyit észleltem , egy nagy fehér szobába magányos , elesetten. Kiszálltam a nagy fehér ágyból és azzal együtt elvesztettem az önkontrollt a testem felett és földre estem . Halkan pityeregtem a hideg földön és vártam , hogy valaki meghall. Hallottam ahogy valaki becsapja az ajtót , ettől összerezzentem és elkezdtem nyöszörögni , hogy megtaláljanak . Apám volt az , valamit morgott aztán a könnyű testemet felvette a földről és az ágyba rakott , mintha egy porcelán baba lettem volna aki bármelyik pillanatba összetörhet.

-Mi történt?.-szólalt meg a rekedtes hangján és rám pillantott.
-Nem tudom.-néztem rá könnyes szemmel.-Hogy kerültem ide? Én is ezt kérdezem , hogy mi történt?.-csuklott el a hangom és nagyokat pislogtam , nem akartam sírni , pláne apa előtt.
Megfogta a kezem és megszorította , rá néztem és egy bocsánatot tátogtam neki , nem jött ki több hang a torkomon , szégyelltem magam .
-Bulizni mentetek a barátnőddel és ott rosszul lettél , elájultál . Simone hívott , hogy valami történt veled  . Valamit tehettek az italodba és ha megtudom ki volt én esküszöm.-harapta el a mondat végét és próbált le nyugodni.
-Apa.-szólaltam meg.-Nem ittam semmit.-mondtam halkan.
-Ha nem ittál semmit , akkor mitől lettél rosszul? Az ember csak úgy nem esik össze.-mondta gúnyosan , majd felállt és odament az ablakhoz.-Pár hétig még bent kell lenned , most elmegyek .-azzal távozott is a kor teremből. Köpni nyelni nem tudtam , néztem a távolodó alakját . Elment. Belefúrtam a fejem a nagy fehér párnába és próbáltam eltompítani a keserves zokogásom . Valamikor este felé álomba sírtam magam , aztán az ajtócsapódásra keltem , sose alszik a kórház. Szobatársat kaptam . Nem nyitottam ki a szememet mert nem nagyon érdekelt ki az , pihenésre volt szükségem .Gyenge voltam akár egy harmat.

Másnap reggel az odakint tomboló időjárásra ébredtem , körülnéztem egy ismerős se volt bent . Megint egyedül voltam , oldalra pillantottam a mellettem fekvő férfira .Lába be volt gipszelve és ha jól láttam egy komoly műtéten menthetett át , arcát lila voltak fedték be.Altató hatás még benne volt , semmi neszre nem kelt fel , gyönyörű bronz barna teste volt , ében fekete haja arcába hullott . Mint valami angyal akit letaszítottak a mennyek országából . Teljesen megbabonázott , egész nap tudtam volna nézni , nyugodtság áradt belőle amitől én is az voltam. Nem féltem a vihartól se . Ha jól láttam tetoválások borítottál a karját , erről apám jutott eszembe akinek az egész teste tele van tetoválásokkal . Hiányzott . Nem volt sehol , megígérte hogy reggel be jön de sehol nincs . Elszomorodtam . Egyedül maradtam ezzel a kitaszított angyallal .