4.fejezet

I'm back

Minden egyik pillanatról a másikra történt . Rosszul lettem , fájt minden porcikám , nem akartam felkelni. Sírtam mert rosszat álmodtam , egy fekete burában voltam és hiába kiabáltam nem jött senki a segítségemre. Magamba fordultam , nem voltam kíváncsi senkire , egész nap feküdnék az ágyamba.
Nem tudtam mi bajom volt , megijedtem hiszen eddig jól voltam , nem voltam kedvetlen , de most már az sem érdekel , hogy apám kivel van. Felkeltem nagy nehezen felöltöztem és lementem reggelizni , bár étvágyam sem volt.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Neked is.-tette elém a tányért apa.
-Nem vagyok éhes.-löktem arrébb a tányért és ráfeküdtem az asztalra.
-Mi az kis lányom rosszul vagy?.-nézett rám értetlenül apám
-Nem , csak nem vagyok éhes.  Már ez is baj?!.-kaptam fel a vizet.
-Egy egyszerű kérdést tettem fel , nem értem ebben mi volt a sértés?.-értetlenkedett apám és tovább vizslatta az arcom.
-Én meg nem értem miért kell mindenbe beleszólni!-emeltem fel a hangom.
-Nem tudom mit vétettem ellened de ezt a hangsúlyt nem engedheted meg magadnak mert az apád vagyok és nem az egyik idióta osztálytársad.-mondta nyugodtan .
-Minden csak nem apa vagy.-hagytam ott és felrohantam a szobámba. Mi ütött belém? Hiszen nem tett ellenem semmit , normálisan beszélt velem . Féltem magamtól , megbántottam az apámat aki így is a padlón volt anya halála miatt. Letöröltem a könnyeimet de így is záporoztak mint odakint az eső. Összeszedtem magam és lementem újra , megálltam a lépcsőfordulóban mert hallottam , hogy apa valakivel feldúltan beszél. Káromkodott , szinte már kiabált az illetővel , nem akartam most a szem elé kerülni majd bocsánatot kérek tőle később. Elterültem az ágyamon és hallgattam az odakint tomboló vihart.
Nem akartam elmenni sehova , itthon akartam lenni egyedül .Nem vágyok senki társaságára pláne nem idegen társaságra .Mikor beléptem a pubertás korba , nem vettem 180 fokos fordulatot mint a legtöbb velem egykorú ember , akik bulizni , drogozni járnak . Nyugodt voltam ,alig jártam el bárhová is , sőt bulizni még egyáltalán nem mentem , azt se tudom , hogy mit kéne felvennem . A barátnőm az aki minden rendezvényen részt vett , egy bulit nem hagyott ki , de most mégis úgy döntöttem , hogy elmegyek vele csak , hogy le szálljon rólam. Apámnak nem tudom , hogy mondom el , hogy megyek bulizni , ezek után el se engedne . Összeszedtem magam , letöröltem a kosza könnycseppet és lementem hozzá. Kint ült a kertben , meredten nézett maga elé , a cigi a szájába füstölgött , Arca meggyötört ,és szomorú volt. Nem kellett volna olyan csúnyán beszólnom hisz nem ő tehetett róla , hogy bal lábbal keltem fel. Le ültem vele szembe és szólásra nyitottam ajkaimat.
-Apa.-kezdtem bele félénkén , Rám emelte hatalmas barna szemeit és kérdőn nézett rám. Folytattam. Elnézést kértem tőle , bár még mindig láttam rajta , hogy neheztel .
-Elmehetsz.-engedett el , de még nem fejezte be.-Egy feltétellel .-nézett rám szigorúan.-Én megyek el érted pontban éjfélkor.
-Rendben.-egyeztem bele , semmi kétségem nem volt , hogy eljön értem mert nem szerettem volna ott tölteni az egész éjjelt.


Nem értettem , hogy ilyen kis házban , hogy férhet el ennyi ember . Nem tudtam elmenni úgy senki mellett , hogy ne értek volna hozzám , irtóztam ettől . Haza akartam már menni , ez nem az én világom volt , Tele van olyan emberekkel az egész ház akiket életembe nem láttam , voltak itt füvesek akik szívták a cigit mintha a kötelező lett volna , legjobb barátnőm Simone se mondott neki nemet. Kínálgattak engem is de nem fogadtam el , ezért le is néztek emiatt.
-Engedd el magad.-suttogta a fülembe a szavakat Simone. Rá néztem és csak úgy vöröslött a szeme a kábító hatású cigitől.
-Menjünk ki a levegőre.-néztem rá könyörgően. Megfogta a kezem és kivezetett a kertbe .Légszomjam volt , nem kaptam levegőt , az ajkaim szárazak voltak , arcomról csak úgy patagzott az izzadság . Halványan láttam magam előtt az embereket , lábaim nehezek voltak . Egyszer csak fel mondták a szolgálatot , elengedtem a barátnőm kezét és a földre zuhantam.