3.fejezet

Elköszöntem apámtól és úgy tettem mint aki iskolába menne. Nem érdekel most a tanítás , jobban érdekel az , hogy apám mit csinál és kivel. Hívtam egy taxit a házunktól messze , hogy ne legyen feltűnő , hogy a házunk előtt áll egy taxi. Beültem és megkértem a sofőrt , hogy várjon. Kicsit kezdtem aggódni mert apám nem volt sehol és a taxi sofőr is kezdett morogni , hogy mi lesz már mert nem ér rá sokáig.
-Amíg én fizetem ne magyarázzon!.-rivaltam rá. Valamit morgott még az orra alatt és előre fordult. Ránéztem megint a házunkra és apámat láttam beülni a kocsiba. Mikor elsuhant mellettünk gyorsan lebuktam és szóltam a sofőrnek , hogy kövesse a fekete autót. Fél órás út volt , kifizettem a fuvart és utána felvettem a fekete kalapomat meg szemüvegemet és bementem abba a puccos kávézóba ahova apám ment be. Beültem a hátsó boxba s onnét figyeltem az egyedül ülő apámat , pár perc múlva már egy szőke hajú nő köszönt vidáman az én édesapámnak . Először nem láttam a nő arcát mert háttal állt nekem , féltem , hogy lebukok mert véletlenül levertem a sótartót ami persze kiborult és sok ember értetlenül forgolódott , hogy kilehetett az a szerencsétlen . Remegő kézzel szedtem fel a műanyag dobozt és tovább figyeltem a nőt , sejtettem kilehetett , sőt tudtam is hogy ki az . Perrie Edwards. Hisz nem vagyok hülye , p betűből tudtam , hogy apám vele fog találkozni. Biztosra akartam menni ezért úgy tettem mintha mosdóba mennék , ahogy mentem ki óvatosan átnéztem a vállam fölött. Ő volt az. Könnyeimet próbáltam visszatartani de nem ment , kijárat felé vettem az irányt és véletlenül neki mentem egy nőnek hang nem jött ki a torkomon , hogy bocsánatot kérjek. Tudom , hogy apám nem maradhat egyedül élete végéig de nem rég halt meg anya még gyászolnia kéne hisz szerette , vagy ha egyáltalán szerette...Emlékszem kiskoromba nagyon sokat veszekedtek , apám akkor szállt ki a bandából és mindig anya lett elővéve ha mélyponton volt , órákig veszekedtek , utána mindig kibékültek. Szerették egymást. Elővettem a telefonomat , tárcsáztam a legjobb barátnőm számát de nem vette fel. Órákig sétáltam a városban azon gondolkozva , hogy hogyan kérdezzem meg apától mit akar attól a nőtől...
Próbáltam úgy hazaérni , hogy én érjek haza előbb . De ez sajnos nem sikerült , gyorsan bedobtam a kalapot meg a napszemüveget a szekrénybe , beköszöntem apának de sajnos odahívott magához . Víz levert , lehet felismert és most azért hivat magához , hogy le kiabálja a fejem . Mikor megláttam a vendégünket hatalmas kőesett le a szívemről mert az azt jelenti , hogy nem látott a kávézóban.
-Á szia Louis!.-köszöntettem apám volt bandatársát és adtam két puszit az arcára. Nem akartam , hogy meglássák rajtam az idegeskedést ezért újra elindultam de megint megálított.
-Mi volt ma az iskolában?.-kérdezte apám.
-Semmi különös.-hazudtam szemrebbenés nélkül.
-Csak volt valami.-folytatta tovább a beszélgetést én meg egyre idegesebb lettem , lehet sejt valamit...
-Nem volt semmi és most mennék fel tanulni.-mutattam az ajtóra.
-Menjél csak.-engedett el.
Mikor kiértem a folyosóra kifújtam azt a levegőt amit magamba tartottam amióta itthon  vagyok. Gyorsan elmentem a kalapomért és felmentem a szobámba , vagyis úgy tettem. Halkan odaosontam a konyhához és kihalgattam a beszélgetésüket.
-Milyen volt a találkozó?.-kérdezte Louis halkan.
-Jó volt , olyan volt mint régen mikor együtt voltunk.-mesélte apám boldogan.
-Ennek örülök haver , Brooke is ezt akarná.-mondta Louis én meg inkább felmentem mert nem akartam ezeket a mocskosságokat hallgatni. Becsuktam az ajtómat , cuccomat ledobtam az ágyamra , elővettem a telefonomat a zsebemből és visszahívtam Simonet.
Megbeszéltük , hogy 10 perc múlva átjön. Míg vártam újra lementem , mikor beértem a konyhába a két férfi elnémult és valami másról kezdtek el beszélgetni .
-Megzavartam valamit?-kérdeztem.
-Nem.-mondta apám kissé idegesen , gondolom azért lett hirtelen ilyen ideges mert azt hitte meghallottam őket. Megszólalhattam volna a csengő zavart meg és gyorsan  siettem a barátnőm elé.
-Ma iskolába voltam!.-"köszöntöttem Simet".
-Neked is szia drága barátnőm!.-mordult rám.
-Bocsi. Szia Sim!.-öleltem meg és beengedtem. Bekiabáltam a konybába , hogy itt van Simone és  szobámba leszünk.
-Mi történt Libby?.-kérdezte aggódva Sim.
-Alig halt még meg az anyám érted? Az apám már rögtön kurvázik és ráadásul azzal a nővel van akit anyám nagyon utált.-magyaráztam idegesen.
-Ki az a nő?
-Perrie Edwards.-néztem rá a barátnőmre.
-Ezt most nem mondod komolyan? De honnét tudod , hogy ő az?.-kérdezősködött Simone.
-Tegnap éjjel lementem a konyhába megnézni , hogy kivel beszélgetett olyan nyájasan Malik egész délután és névnek az volt beleírva , hogy P.E  azaz Perrie Edwards.-hadartam idegesen.
-Jaj Libby biztos félre érted biztos , hogy nem ő az.
-De ő volt!.-emeltem fel a hangom.-Ma követtem az apámat és vele találkozott. Azért pszichopata nem vagyok.
-Nyugodj meg Libby , apád biztos csak testi kapcsolatot akar , tudod milyen egy férfi sokáig nem bírják szex nélkül.-jött zavarba Simone.
-Jézusom Simone te miről beszélsz?.-nevettem ki szegényt.
-Ne nevess már!.-pirult tovább.
-Honnét veszed ezt a baromságot?-nevettem hangosabban.
-Mert apám megcsalta anyát .-nézett rám szomorúan. Én meg azt hittem elsüllyedek szégyenembe.
-Sim ne haragudj nem tudtam.-ültem le mellé és átöleltem.
-Semmi baj hisz'nem tudtad , tegnap este derült ki.-mesélte meggyörtörten.
-De miért csinálta ezt apukád?.-kérdeztem és próbáltam visszatartani a könnyeimrt , bűntudatom volt mert nem láttam a barátnőmön , hogy baj van mert a saját problémám jobban érdekelt mint Simone.
-Mert nem érezte jól magát anyám mellett .-sírta el magát. Szorosan öleltem magamhoz a Simet , hogy tudja itt vagyok mellette és segítek mindenbe .
-Itt aludhatok ma este? Nem szeretnék hazamenni.-nézett rám a könnyes szemeivel.
-Persze , hogy itt aludhatsz maradj addig amíg akarsz.-nyugtattam meg.-Mindjárt jövök lemegyek valami nasiért.-engedtem el a barátnőmet . Leérve apámba botlottam , épp valami italall gyilkolta a máját.
-Arra gyúrsz , hogy alkoholista legyél?.-dőltem neki az ajtófélfának.
-Nem kislányom.-tette le a poharát.-Felhívták Liamet , azt nem tudom , hogy ki hívta fel de állítólag azt akarják , hogy a hétvégén újra össze álljon a One Direction.-mesélte unottan.
-Apa hiszen ez jó hír!.-lelkesedtem.
-Jó hír de én már nem akarom ezt folytatni. Már úgy sem lenne olyan minden mint régen , eltávolodtunk egymástól .-húzta meg a vállát.
-De ne csináld már! Legalább nem itthon ülnél egész nap .-rivaltam rá.
-Libby te ezt nem érted.-hagyott magamra és bement a nappaliba.
-Nem mindenre  a nemet kéne mondani , gondolkodj rajta!.-kiabáltam utána. De nem érdekelte mit mondtam mert nem válaszólt , engem sem érdekelt akkor , én megpróbáltam segíteni. Összeszedtem minden édességet és felmentem vele a szobámba. Nem tudom meddig voltam lent , Sim bealudt, leraktam az édességeket és utána betakartam a békésen alvó barátnőmet. Ezek után megfogtam a laptopomat és bekapcsoltam egy filmet s magamhoz vettem egy csomó édességet. Nagy dörrenésre keltem fel , elaludtam film nézés  közben és a kezdődő vihar keltett fel. Emlékszem mikor kicsi voltam mindig magamra húztam a takarót , a macimat meg magamhoz szorítottam és úgy könnyebben aludtam el . Maci meg a takaró elűzte a szörnyecskéket. Felkaptam a pizsamámat az ágyról  és elmentem lezuhanyozni , apa szobája résnyire ki volt nyitva gondolom megint avval a nővel beszél, még mindig zavar , hogy vele beszél de nem lehetek mindig apám nyomában.

Sziasztok! Elég régen írtam már részt ezért elnézést is kérek , próbálom megírni majd a következő részt. Nagyon remélem , hogy a 3.évad tetszeni fog mindenkinek��
U.I: Libby képét kicseréltem és más fogja őt "játszani" ��