5.fejezet

Mintha egy felhőn feküdnék , puha , békés és csendes minden. Nem szeretnék visszamenni abba a világba ami zajos , nyugtalan és szomorú. Egyszer csak édes anyámat láttam magam előtt , gyönyörű volt . Mosolygott rám , nyúltam felé , hogy megölelhessem de mintha valami húzott volna a lábamnál fogva , és nem engedett anyukám felé és hopp máris a földre kerültem. Valaki a szemembe világított , valamit beszélt de a fülem zúgott és beszélni se tudtam , újra behunytam szemeimet.

Arra ébredtem fel , hogy valaki kiabál torkaszakadtából , megijedtem , nem tudtam hol voltam gépek zaját hallottam , kezem nehéz volt fél szemmel rápillantottam és láttam , hogy egy tű áll ki belőle . Féltem , nem tudom  mi történt , fejem csak úgy lüktetett egy szó nem jött ki a számon. Egyedül , csak ennyit észleltem , egy nagy fehér szobába magányos , elesetten. Kiszálltam a nagy fehér ágyból és azzal együtt elvesztettem az önkontrollt a testem felett és földre estem . Halkan pityeregtem a hideg földön és vártam , hogy valaki meghall. Hallottam ahogy valaki becsapja az ajtót , ettől összerezzentem és elkezdtem nyöszörögni , hogy megtaláljanak . Apám volt az , valamit morgott aztán a könnyű testemet felvette a földről és az ágyba rakott , mintha egy porcelán baba lettem volna aki bármelyik pillanatba összetörhet.

-Mi történt?.-szólalt meg a rekedtes hangján és rám pillantott.
-Nem tudom.-néztem rá könnyes szemmel.-Hogy kerültem ide? Én is ezt kérdezem , hogy mi történt?.-csuklott el a hangom és nagyokat pislogtam , nem akartam sírni , pláne apa előtt.
Megfogta a kezem és megszorította , rá néztem és egy bocsánatot tátogtam neki , nem jött ki több hang a torkomon , szégyelltem magam .
-Bulizni mentetek a barátnőddel és ott rosszul lettél , elájultál . Simone hívott , hogy valami történt veled  . Valamit tehettek az italodba és ha megtudom ki volt én esküszöm.-harapta el a mondat végét és próbált le nyugodni.
-Apa.-szólaltam meg.-Nem ittam semmit.-mondtam halkan.
-Ha nem ittál semmit , akkor mitől lettél rosszul? Az ember csak úgy nem esik össze.-mondta gúnyosan , majd felállt és odament az ablakhoz.-Pár hétig még bent kell lenned , most elmegyek .-azzal távozott is a kor teremből. Köpni nyelni nem tudtam , néztem a távolodó alakját . Elment. Belefúrtam a fejem a nagy fehér párnába és próbáltam eltompítani a keserves zokogásom . Valamikor este felé álomba sírtam magam , aztán az ajtócsapódásra keltem , sose alszik a kórház. Szobatársat kaptam . Nem nyitottam ki a szememet mert nem nagyon érdekelt ki az , pihenésre volt szükségem .Gyenge voltam akár egy harmat.

Másnap reggel az odakint tomboló időjárásra ébredtem , körülnéztem egy ismerős se volt bent . Megint egyedül voltam , oldalra pillantottam a mellettem fekvő férfira .Lába be volt gipszelve és ha jól láttam egy komoly műtéten menthetett át , arcát lila voltak fedték be.Altató hatás még benne volt , semmi neszre nem kelt fel , gyönyörű bronz barna teste volt , ében fekete haja arcába hullott . Mint valami angyal akit letaszítottak a mennyek országából . Teljesen megbabonázott , egész nap tudtam volna nézni , nyugodtság áradt belőle amitől én is az voltam. Nem féltem a vihartól se . Ha jól láttam tetoválások borítottál a karját , erről apám jutott eszembe akinek az egész teste tele van tetoválásokkal . Hiányzott . Nem volt sehol , megígérte hogy reggel be jön de sehol nincs . Elszomorodtam . Egyedül maradtam ezzel a kitaszított angyallal .

4.fejezet

I'm back

Minden egyik pillanatról a másikra történt . Rosszul lettem , fájt minden porcikám , nem akartam felkelni. Sírtam mert rosszat álmodtam , egy fekete burában voltam és hiába kiabáltam nem jött senki a segítségemre. Magamba fordultam , nem voltam kíváncsi senkire , egész nap feküdnék az ágyamba.
Nem tudtam mi bajom volt , megijedtem hiszen eddig jól voltam , nem voltam kedvetlen , de most már az sem érdekel , hogy apám kivel van. Felkeltem nagy nehezen felöltöztem és lementem reggelizni , bár étvágyam sem volt.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Neked is.-tette elém a tányért apa.
-Nem vagyok éhes.-löktem arrébb a tányért és ráfeküdtem az asztalra.
-Mi az kis lányom rosszul vagy?.-nézett rám értetlenül apám
-Nem , csak nem vagyok éhes.  Már ez is baj?!.-kaptam fel a vizet.
-Egy egyszerű kérdést tettem fel , nem értem ebben mi volt a sértés?.-értetlenkedett apám és tovább vizslatta az arcom.
-Én meg nem értem miért kell mindenbe beleszólni!-emeltem fel a hangom.
-Nem tudom mit vétettem ellened de ezt a hangsúlyt nem engedheted meg magadnak mert az apád vagyok és nem az egyik idióta osztálytársad.-mondta nyugodtan .
-Minden csak nem apa vagy.-hagytam ott és felrohantam a szobámba. Mi ütött belém? Hiszen nem tett ellenem semmit , normálisan beszélt velem . Féltem magamtól , megbántottam az apámat aki így is a padlón volt anya halála miatt. Letöröltem a könnyeimet de így is záporoztak mint odakint az eső. Összeszedtem magam és lementem újra , megálltam a lépcsőfordulóban mert hallottam , hogy apa valakivel feldúltan beszél. Káromkodott , szinte már kiabált az illetővel , nem akartam most a szem elé kerülni majd bocsánatot kérek tőle később. Elterültem az ágyamon és hallgattam az odakint tomboló vihart.
Nem akartam elmenni sehova , itthon akartam lenni egyedül .Nem vágyok senki társaságára pláne nem idegen társaságra .Mikor beléptem a pubertás korba , nem vettem 180 fokos fordulatot mint a legtöbb velem egykorú ember , akik bulizni , drogozni járnak . Nyugodt voltam ,alig jártam el bárhová is , sőt bulizni még egyáltalán nem mentem , azt se tudom , hogy mit kéne felvennem . A barátnőm az aki minden rendezvényen részt vett , egy bulit nem hagyott ki , de most mégis úgy döntöttem , hogy elmegyek vele csak , hogy le szálljon rólam. Apámnak nem tudom , hogy mondom el , hogy megyek bulizni , ezek után el se engedne . Összeszedtem magam , letöröltem a kosza könnycseppet és lementem hozzá. Kint ült a kertben , meredten nézett maga elé , a cigi a szájába füstölgött , Arca meggyötört ,és szomorú volt. Nem kellett volna olyan csúnyán beszólnom hisz nem ő tehetett róla , hogy bal lábbal keltem fel. Le ültem vele szembe és szólásra nyitottam ajkaimat.
-Apa.-kezdtem bele félénkén , Rám emelte hatalmas barna szemeit és kérdőn nézett rám. Folytattam. Elnézést kértem tőle , bár még mindig láttam rajta , hogy neheztel .
-Elmehetsz.-engedett el , de még nem fejezte be.-Egy feltétellel .-nézett rám szigorúan.-Én megyek el érted pontban éjfélkor.
-Rendben.-egyeztem bele , semmi kétségem nem volt , hogy eljön értem mert nem szerettem volna ott tölteni az egész éjjelt.


Nem értettem , hogy ilyen kis házban , hogy férhet el ennyi ember . Nem tudtam elmenni úgy senki mellett , hogy ne értek volna hozzám , irtóztam ettől . Haza akartam már menni , ez nem az én világom volt , Tele van olyan emberekkel az egész ház akiket életembe nem láttam , voltak itt füvesek akik szívták a cigit mintha a kötelező lett volna , legjobb barátnőm Simone se mondott neki nemet. Kínálgattak engem is de nem fogadtam el , ezért le is néztek emiatt.
-Engedd el magad.-suttogta a fülembe a szavakat Simone. Rá néztem és csak úgy vöröslött a szeme a kábító hatású cigitől.
-Menjünk ki a levegőre.-néztem rá könyörgően. Megfogta a kezem és kivezetett a kertbe .Légszomjam volt , nem kaptam levegőt , az ajkaim szárazak voltak , arcomról csak úgy patagzott az izzadság . Halványan láttam magam előtt az embereket , lábaim nehezek voltak . Egyszer csak fel mondták a szolgálatot , elengedtem a barátnőm kezét és a földre zuhantam.