 |
| Enough! |
Egy újabb fárasztó nap az iskolában és ráadásul nap végén szedhetem a szemetet az idióta Shelbyvel. Szünetben épp a cuccaimat pakoltam be a szekrénybe és teljesen elmerültem a kis világomba , észre se vetteout m Simonet mikor odaszáguldott hozzám.ők. nnt o Valami pasiról beszélt akivel a hétvégén elmegy bulizni.
-Csajszikám téged is hívott.-beszélt tovább. Én meg ennél a mondatnál néztem rá fárasztó fejjel.
-Nem.-mondtam.
-Még azt se tudod mit akartam mondani.-görbült le a szája széle.
-De Sim tudom , hogy folytatódik tovább.-csaptam be a szekrényem ajtaját és unott fejjel ránéztem a barátnőmoure.
-Jaj már.-mondta szomorúan és leszegett fejjel bement a terembe. Most kivételes módon megsajnáltam Simonet , próbál segíteni nekem de én meg mindenre nemet mondok vagy nem hallgatom tovább mikor beszél hozzám. Nem szeretném ha azt hinné , hogy szörnyű barát vagyok ,mert nem vagyok az csak most úgy minden összejött , apámmal már megint összevesztem reggel mert nem pakoltam össze a szobámbdg ya..bla, bla. Egy vigyort varázsoltam az arcomra és Sim után mentem. Asztalunk tetején ült és a telefonját nyomkodta.
-Hey Sim.-kezdtem bele a mondandómba . Rám emelte a csillogó kék szemeit és várta , hogy mit mondok.
-Elmegyek veled hétvégén abba a buliba.-fogtam meg a vállait.
-Mi? Tényleg? Jaaj de jó , végre igent mondtál!.-ölelt magához szorosan. Istenem mire vállalkoztam...Miután bejelentettem a bolond barátnőmnek ,hogy elmegyek vele bulizni be nem állt a szája , örömömre a csengő szakította félbe a barátnőmet. Biológia óra amit utálok ugyanis a tanár valami miatt ki nem állhat engem , nem tudom mit vétettem ellene de mint a többi biosz órán most is én feleltem . Tökéletesen elmondtam a tananyagot de persze valami hibát mindig talál benne ezért csak négyest kaptam , ha továbbra is így folytatja ez a szemétláda én esküszöm felpofozom . Utolsó óra osztályfőnöki volt azon mindenki alszik , galacsint dobál vagy a titkos szerelmének levelet küld. Szegény Mrs.Tylert most sem hallgattuk végig , mindenki kiment a teremből mielőtt befejezhette volna a beszédét . Elköszöntem Simtől utána meg az igazgatói iroda felé vettem az irányt aki elmondja hol kell szemetet szednünk.
Szemétszedés után egyenesen haza kellett volna mennem de nem akartam ezért inkább a kedvenc helyemre mentem. Belépve a nagy ajtón emlékek tömkelege játszódott le a fejembe édesanyámról , mosolyogtam egyet és utána letöröltem a könnyeket . Bekopogtam illemtudóan az irodába és benyitottam.
-Hey!.-kurjantottam el magam nevetve.
-Libby? .-fordult meg a székévél Ben és odaszaladt hozzám és szorosan megölelt. Mikor apa turnén volt mindig ebbe a tánc stúdióba jöttünk ahol Ben és anya tanított , én meg addig elszórakoztattam magam a játszósarokban amit nekem alakítottak ki.
-Hogy vagy drágám?.-kérdezte.
-Jobban is voltam már de kibírom.-mosolyodtam el halványan.-És te hogy vagy? .-kérdeztem csillogó szemekkel mert mindig is érdekelt a tánc csak sajnos apámtól örököltem a bot lábakat.
-Köszönöm kérdésed jól vagyok , az üzlet még mindig megy. Nincs kedved órákat venni?.-ölelte át a vállamat és körbe vezetett. Azt kihagytam , hogy apa összeveszett csúnyán anyával , hogy mindig ide járt amíg ő távolt volt és hát olyan rég nem jártam itt és így Bent sem láttam..szomorú dolgok ezek. Körbevezetés túra alatt állandóan rezgett a telefonom , direkt nem vettem fel mert nem vagyok kíváncsi a kiabálására , hogy hol vagyok már..
-Minden oké?-fürkészte az arcom Ben .
-Persze csak az apám volt az.-legyintettem unottan és kikapcsoltam a készüléket.
-Az a hólyag.-horkantott egyet Ben én meg kinevettem . Sose értettem , hogy miért nem bírták egymást , anya soha nem mondta el mindig kitért a válasz alól .
-Miért nem voltatok jóba? Apa utálta ha anya idejárt és órákig veszekedtek mindig.-meséltem szomorúan.
-Tudod ez nagyon hosszú történet drágám.-sóhajtott fáradtan.
-Csajszikám téged is hívott.-beszélt tovább. Én meg ennél a mondatnál néztem rá fárasztó fejjel.
-Nem.-mondtam.
-Még azt se tudod mit akartam mondani.-görbült le a szája széle.
-De Sim tudom , hogy folytatódik tovább.-csaptam be a szekrényem ajtaját és unott fejjel ránéztem a barátnőmoure.
-Jaj már.-mondta szomorúan és leszegett fejjel bement a terembe. Most kivételes módon megsajnáltam Simonet , próbál segíteni nekem de én meg mindenre nemet mondok vagy nem hallgatom tovább mikor beszél hozzám. Nem szeretném ha azt hinné , hogy szörnyű barát vagyok ,mert nem vagyok az csak most úgy minden összejött , apámmal már megint összevesztem reggel mert nem pakoltam össze a szobámbdg ya..bla, bla. Egy vigyort varázsoltam az arcomra és Sim után mentem. Asztalunk tetején ült és a telefonját nyomkodta.
-Hey Sim.-kezdtem bele a mondandómba . Rám emelte a csillogó kék szemeit és várta , hogy mit mondok.
-Elmegyek veled hétvégén abba a buliba.-fogtam meg a vállait.
-Mi? Tényleg? Jaaj de jó , végre igent mondtál!.-ölelt magához szorosan. Istenem mire vállalkoztam...Miután bejelentettem a bolond barátnőmnek ,hogy elmegyek vele bulizni be nem állt a szája , örömömre a csengő szakította félbe a barátnőmet. Biológia óra amit utálok ugyanis a tanár valami miatt ki nem állhat engem , nem tudom mit vétettem ellene de mint a többi biosz órán most is én feleltem . Tökéletesen elmondtam a tananyagot de persze valami hibát mindig talál benne ezért csak négyest kaptam , ha továbbra is így folytatja ez a szemétláda én esküszöm felpofozom . Utolsó óra osztályfőnöki volt azon mindenki alszik , galacsint dobál vagy a titkos szerelmének levelet küld. Szegény Mrs.Tylert most sem hallgattuk végig , mindenki kiment a teremből mielőtt befejezhette volna a beszédét . Elköszöntem Simtől utána meg az igazgatói iroda felé vettem az irányt aki elmondja hol kell szemetet szednünk.
Szemétszedés után egyenesen haza kellett volna mennem de nem akartam ezért inkább a kedvenc helyemre mentem. Belépve a nagy ajtón emlékek tömkelege játszódott le a fejembe édesanyámról , mosolyogtam egyet és utána letöröltem a könnyeket . Bekopogtam illemtudóan az irodába és benyitottam.
-Hey!.-kurjantottam el magam nevetve.
-Libby? .-fordult meg a székévél Ben és odaszaladt hozzám és szorosan megölelt. Mikor apa turnén volt mindig ebbe a tánc stúdióba jöttünk ahol Ben és anya tanított , én meg addig elszórakoztattam magam a játszósarokban amit nekem alakítottak ki.
-Hogy vagy drágám?.-kérdezte.
-Jobban is voltam már de kibírom.-mosolyodtam el halványan.-És te hogy vagy? .-kérdeztem csillogó szemekkel mert mindig is érdekelt a tánc csak sajnos apámtól örököltem a bot lábakat.
-Köszönöm kérdésed jól vagyok , az üzlet még mindig megy. Nincs kedved órákat venni?.-ölelte át a vállamat és körbe vezetett. Azt kihagytam , hogy apa összeveszett csúnyán anyával , hogy mindig ide járt amíg ő távolt volt és hát olyan rég nem jártam itt és így Bent sem láttam..szomorú dolgok ezek. Körbevezetés túra alatt állandóan rezgett a telefonom , direkt nem vettem fel mert nem vagyok kíváncsi a kiabálására , hogy hol vagyok már..
-Minden oké?-fürkészte az arcom Ben .
-Persze csak az apám volt az.-legyintettem unottan és kikapcsoltam a készüléket.
-Az a hólyag.-horkantott egyet Ben én meg kinevettem . Sose értettem , hogy miért nem bírták egymást , anya soha nem mondta el mindig kitért a válasz alól .
-Miért nem voltatok jóba? Apa utálta ha anya idejárt és órákig veszekedtek mindig.-meséltem szomorúan.
-Tudod ez nagyon hosszú történet drágám.-sóhajtott fáradtan.
-Szeretem a hosszú történeteket.-mosolyodtam el.
-Tudom.-nevetett ki.
-Anyukád nagyon szerette apádat , mindent megtett volna érte. Csak az volt a baj , hogy valami miatt mindig szakítottak és ez már túl sok volt mind a kettőnek. Borzalmas volt látni édesanyádat sírva látni , nagyon sokat sírt a hülye apád miatt , főleg mikor kiderült , hogy terhes.-szorította meg a kezem és befejezte a mesélést.
-Ez hazugság , hogy apa nem akart.-nevettem fel hisztisen.-Szerették egymást és nem bántották meg a másikat ez most azért mondod mert féltékeny voltál mindig is a kapcsolatukra.-álltam fel idegesen és otthagytam. Bekapcsoltam a telefonom mert anélkül nem tudok taxit hívni , nagyon sok nem fogadott hívás volt az apámtól de nem érdekelt mert az járt a fejembe amit Ben mondott. Mi az , hogy nem akart? Tudom , hogy betervezett gyerek voltam es örültek nekem nagyon. De ezt mindig anya mondta , apám sose beszélt a születésemről mindig csak bólogatott mikor anyám mesélt róla. Hazaérve próbáltam beosonni a házba ,hogy apám ne láthasson meg de balszerencsémre a kanapén ült és vígan beszélgetett valakivel . Próbáltam hallgatózni de észrevett és leintett , hogy ne menjek sehova. Lecsapta a telefont , az arca már nem vidám volt hanem ingerültté változott. Megijedtem de nem mutattam ki.
-Hol voltál?.-tette fel az első kérdésdt még nyugodtan.
-Iskolában.-vontam meg a vállam és tovább piszkáltam a nadrágom.
-Ne hazudj már kislányom!-csattant fel idegesen és a kanapé két karfájára tette a kezét ahol én ültem. Mocorogni kezdtem , kényelmetlenül éreztem magam , hogy ilyen közel van hozzám. Féltem mert azért ő erősebb nálam.
-Utoljára kérdezem meg. Hol voltál?-kiabált amitől én megijedtem de akkor sem mutattam ki semmit.
-Nem mindegy az neked , úgy se érdekel hol vagyok , vagy mit csinálok.-mondtam nyugodtan és álltam a dühös tekintetét. Erre a felemelte a kezét és mellém ütött , könnybe lábadt a szememmert azt hittem bántani fog. Felálltam a helyemről és felfutottam a szobámba amit be is zártam kulcsra. Lerogytam a földre és sírni kezdtem. Szóval mégis igaz amit Ben mondott, véletlen gyerek vagyok akit nem akartak , aki miatt sírt az anyám mert átok voltam számára mint áldás. Most miért sírjak emiatt? Nem tehetek róla. Felálltam a földről és odamentem az ablakomhoz szellőztetni. Mentem volna el az ablaktól de apámat hallottam már megint telefonálni , kimásztam az ablakon és óvatosan odakúsztam a szobája erkélyéhez , tudom nem szép dolog hallgatózni de kíváncsivá tett , hogy kivel beszélhet ilyen boldogan . Szerencsém végre nem hagyott most cserbe így kényelmes pózba tudtam gugólni. De én hülye nem hoztam magammal meleg pulcsit, dideregtem már de nem érdekelt. Még egy kicsit közelebb mentem és már tisztán hallottam mindent.
-Holnap? Ráérek , csak egy baj van. Lányom nem tudhatja meg érted?.-kérdezte titokzatosan apám. Az a gáz , hogy nem tudom kivel beszél.
-Jól van drága akkor holnap.-vigyorgott apám.
Most már biztos , hogy egy ribanccal beszélt. Hogy teheti ezt anyával? Nem rég temettük el ,apám meg már rögtön összeszed egy kurvát? Ezt nem teheti. Beszélgetés végét már nem tudtam végig hallgatni mert befejezte a cigizést és bement így már nekem se kell a hidegben dekkolnom. Na most hagyott el a szerencsém , az ablakom ugyanis zárva volt és kivülről nem lehet kinyitni. Na most mit csináljak? Hátha apa ablaka nyitva van , óvatosan bemásztam az erkélyre és ez se volt nyitva. Amilyen hülye vagyok még a telefonom se volt nálam. Megfogok fagyni. Lenéztem az erkélyről hátha ott letudok menni de inkább nem kockáztatom az életem. Nem lehetek ilyen félős be kell kopognom , hogy hallja apám , hogy kizártam magam. Hangosan bekopogtam és vártam, de semmi. Újra és újra kopogtam , nem akartam feltűnősködni a végén még a szomszédok bolondnak néznek. Utoljára még bekopogtam hátha ezt meghallja , Isten meghallott imámat mert meghallotta.
-Libby te mit csinálsz kint?.-kérdezte furcsán apám.
-Kiszellőztettem a fejem és véletlenül kizártam magam.-hazudtam és visszamentem a szobámba. Azért az bánt , hogy nem kért tőlem bocsánatot. Mit is várok tőle , túl nagy az egoja . Levettem a koszos ruháimat és beszálltam a zuhanyzóba , jól esett ez a meleg zuhany . Felvettem a pizsamámat és bemásztam az ágyamba. Aludni nem tudtam mert még mindig zavart az a telefonbeszélgetés ezért lerugtam magamról a takarót és halkan lementem a konyhába , apám mindig itt hagyja estére. Körülnéztem és beosontam a helységbe. Sötétbe elég tapogatózni főleg , hogy még bele is rúgtam a pult szélébe, direkt nem kapcsoltam fel a villanyt mert nem akartam , hogy apa meglásson. Megtaláltam a telefont és megnéztem a bejövő hívásait. Amit ott láttam azt a fájdalmat nem kívánom senkinek.
